Első ránézésre tök egyszerűnek tűnhet a válasz: azért rosszul táplált az emberek többsége, mert rossz minőségű, feldolgozott, adalékanyagokkal teli élelmiszert fogyasztunk. Ha ebből a válaszból indulunk ki, akkor a megoldás is tök egyszerű: eltávolítjuk a méreganyagokat, és elfogyasztjuk a megfelelő makrotápanyagokat. Puff! Ennyi! (Erről kár, blogot írni, gondolhatod most magadban :-)) Azonban a téma ennél sokkal árnyaltabb, hiszen az emberi testnek mikrotápanyagokra, vagyis vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van, ami felvet pár kérdést:
- A modern étrenden élő emberek rosszul tápláltak?
- Mi az egyes tápanyagok bevitelének optimális tartománya?
- Melyikből van hiányunk? És azt honnan tudhatjuk meg?
- Melyikből fogyasztunk túl sokat?
- A vitaminhiányt étellel vagy étrendkiegészítőkkel szüntessük meg?
Az első kérdésre a válasz az, hogy sajnos a legtöbb ember rosszul táplált. Most nézzük meg részletesebben, hogy milyen okok vezethetnek ahhoz, hogy az emberek rosszul táplálttá váljanak.
1.ok: A mai emberek ülő életmódot folytatnak. Az inaktivitás csökkentheti az étvágyat, így csökken a tápanyagbevitel is. A paleolit korban élt őseink vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Ez az életmód, sokkal aktívabb volt, mint a mai modern kor emberének életmódja, akinek már nem kell vadra vadásznia (hacsak a supermarketben való bolyongást nem gondoljátok annak), nem kell napokat gyalogolnia a zsákmány után (Közlekedési eszközök visznek minket mindenhová-munkába, haza, buliba, vásárolni, kirándulni stb.. Sokan még a sarki boltba is kocsival mennek, illetve sokan a lépcsőt a ház egy szép, (de haszontalan) díszítő elemének gondolják. Annyira tisztelik, hogy még véletlenül sem lépnének rá. 🙂 Úgy is ott van a jó öreg, kényelmes lift, nem igaz?) A vadászó-gyűjtögető emberek testtömeg kilogrammonként több ételt is esznek: egy vizsgálat megállapította, hogy a kung és az ache törzsek tagjai testtömeg kilogrammonként átlagosan napi 50%-kal több kalóriát fogyasztanak, mint egy mai irodai dolgozó. Egy közelmúltbeli, hadzsákat vizsgáló magas színvonalú kutatás azt találta, hogy ők testtömeg kilogrammonként 15%-kal több kalóriát fogyasztanak a nyugatiaknál. A testtömeg kilogrammonkénti magasabb energiabevitel – ha minden más megegyezik – azt is magában foglalja, hogy testtömeg kilogrammonként több tápanyag jut be a szervezetbe.
2.ok: A modern élelmiszerekben kevesebb a tápanyag, mint a kőkori ételekben. A mai növényi élelmiszerek – a búza, a rizs, a kukorica, és a cukor – 100 grammonként 290-330 kalóriát tartalmaznak, de kalóriánként viszonylag kevés tápanyagot. A paleolit kor növényi élelmiszerei – keményítős gumók, gyümölcsök és zöldségek – 100 grammonként átlagosan 45 kalóriát tartalmaznak, és tápanyagokban gazdagok. A kőkorszaki emberek az elejtett állatok egész testét elfogyasztották, még az olyan – tápanyagokban gazdag – részeket is, mint a máj vagy a csontvelő. Ezzel szemben a mai emberek szinte csak vázizomzatot esznek. Láthatjuk, hogy a paleolit korszakban élt emberek 50%-kal több kalóriát fogyasztottak, és kalóriánként többször annyi tápanyaghoz jutottak, mint a maiak, így összességében sokkal tápanyagdúsabban táplálkoztak.
3.ok: A mezőgazdasági termelés és a vizek kezelése csökkenti a fogyasztókhoz eljutó élelmiszerek ásványianyag-tartalmát. Ásványi anyagok az ivóvíz kezelése során is vesznek el. A paleolit táplálkozásban a víz volt a legjelentősebb magnéziumforrás, ám a modern tisztítási eljárások a legtöbb oldott ásványi anyagot eltávolítják a vízből. Ha egy földterületre ismételten ugyanazokat a terményeket vetik, az csökkenti a talaj – ennélfogva a benne növekvő növények – ásványianyag-tartalmát, hacsak nem trágyázzák a földet a megfelelő módon. A legelők ásványianyag-tartalmának kimerülése miatt csökken az állati húsban, a tojásban és a tejtermékekben lévő ásványi anyagok mennyisége. Egy tanulmány megállapította, hogy Nagy-Britanniában a tejtermékek réztartalma 90%-kal, a húsoké 55%-kal, a zöldségeké pedig 76%-kal csökkent. A mezőgazdasági termékek ásványianyag-tartalmának csökkenésében a legnagyobb szerepet a “zöld forradalom” játszotta. Norman Borlaug Nobel-díjat kapott a gyors növekedésű, törpe kultúrfajták kifejlesztéséért, amelyekkel meg lehetett duplázni a búzahozamot. A gyors növekedés azonban kimerítette a talaj ásványianyag-tartalmát: az 1845 óta megőrzött talaj- és gabonaminták ásványianyag-tartalmának vizsgálata során mért drámai csökkenés egybeesett a törpe fajták 1960-as években történt bevezetésével.
4.ok: A modern főzési módszerek során a tápanyagok gyakran kárba vesznek. A hagyományos konyhai módszerekkel a leves úgy készült, hogy az ételt (zöldség, hús, csontok) megfőzték a vízben, a szószokat és az önteteket pedig a sütőolaj vagy a szaft hozzáadásával készítették, így megmaradtak a főzés során a vízbe vagy a zsírba kioldódó, értékes tápanyagok. Gyakran olyan – nem ehető – részeket is hozzátettek, mint például a csontok, így az ezekből kifőzött ásványi anyagok és tápanyagok is bekerültek az ételbe. A mai szakácsok viszont főzés előtt kiveszik a csontokat, és a főzővízzel együtt kiöntik az abban feloldott, értékes tápanyagokat is.
5.ok: A modern ételek a tápanyagokat és a toxinokat is megkötő antinutrienseket is tartalmaznak, amelyek rontják a mikrotápanyagok felszívódását a belekben. A fitinsavhoz hasonló antinutriensek magukba zárják az ásányi anyagokat, így megakadályozzák a felszívódásukat; a gabonákban és a hüvelyesekben lvő toxinok rontják az emésztést. Ezeknek a toxinoknak a nagy része kifejezetten a fehérjék emésztését célozza: a tripszin inhibitorok például megakadályozzák, hogy a fehérjék aminosavakra bomoljanak. Ez rossz hatással van a mikrotápanyag-bevitelre, ugyanis sok mikrotápanyag éppen a fehérjékhez kapcsolódik kelátkötéssel, illetve enzimek kötik meg.
6.ok: Még az alacsony toxin- és magas tápanyagtartalmú étrenden élő kőkorszaki emberek is rosszul tápláltak voltak néha. Az antropológusok a kőkorszaki csontvázakon itt-ott felfedezték a rossz táplálkozás jeleit, például a fogak hipopláziáját. Elméletileg nem is várhatnánk, hogy a paleolit táplálkozás optimális legyen az egyének egészsége szempontjából. A paleolit étrend ugyan kétségtelenül nagyon kevés toxint tartalmazott, ám a malthausi népesedési elmélet szerint a népesség száma valószínűleg az egyén egészsége szempontjából optimális szám fölé emelkedett volna. Elképzelhető, hogy egy általános és kisfokú alultápláltság volt a jellemző, különösen a legutolsó glaciális maximumtól kezdve.
Összességükben ezek a tényezők azt sugallják, hogy manapság nagyon elterjedt a mikrotápanyag-hiány. A kérdés már csak az, hogy ez mennyire káros? A következő blogban a rosszultápláltság veszélyeit fogjuk górcső alá venni. Velem tartasz majd? 😉
(Forrás: Paul Jaminet Ph.D és Shou-Ching Jaminet Ph.D: Tökéletes Egészség Diéta/27.fejezet)