Teljesen egyetértek veled. Iszonyú nehéz életmódot váltani: egészségesebben enni, többet sportolni, tudatosan lassítani, amikor szükséges, kikapcsolódni stb.. De miért van ez?
A válasz tök egyszerű: MERT FÁJ nekünk! Fáj, hogy el kell hagyni a jól megszokott kis kajáinkat. Búcsút kell intenünk a fánkocskáknak, szénsavas üdítőknek, amik a nehéz, pörgős időszakokban örömet, energiát adtak. Fáj, ha arra gondolunk, hogy a finom kis kényelmes kanapénk és egy csajos (vagy fiús) sorozat helyett elmenjünk sportolni. Fáj nekünk, ha lassítanunk kell. Igaz, hogy tudjuk/érezzük, hogy kivagyunk, mint a liba, mégsem változtatunk: Miért? Mert félünk, hogy: 1. lemaradunk valamiről, 2. lustának gondolnak minket, ha az aznapra tervezett dolgot nem csináljuk meg, 3. megharagszanak ránk, ha nemet mondunk, 4. akkor már nem leszünk tökéletesek mások szemében.
Fáj kilépni a jól megszokott kis komfortzónánkból, hiszen akkor az ismert rutinunkat kell feladni egy ismeretlenre, ami valljuk be marhára nem jó…. Nem mellesleg az agyunk sem szereti ezeket, hiszen erre van programozva, hogy ami ismeretlen, az lehet, hogy veszélyes ránk nézve. Ezért a legjobb, ha a jól bevált, ismert rutinkban maradunk nap mint nap. Ezért próbál vissszahúzni folyamatosan, amikor bele akarunk vágni valami újba. Folyamatos játszmák mennek ilyenkor:
- Na jó, csak most az egyszer még utoljára megeszem ezt a kis sütit!
- Fúú, most fáradt vagyok, majd holnap elkezdem az edzést! Becsszó! Holnap nem is egyet, két tornát is megcsinálok!
- Háát, végül is már csütörtök van, tök felesleges bármibe is belekezdeni. Majd hétfőn! Újult erővel!!! Akkor tuti, hogy elkezdem!
- Le kéne már feküdni, késő van. Ohh, de pont a következő részben fog kiderülni, hogy Józsi tényleg megcsalta-e Klárit. Na jó, ez az utolsó rész, amit megnézek, aztán lefekszem, mert holnap hulla leszek….
Ismerősek ezek a mondatok? Tuti találkoztál vele, ha nem te, akkor valamelyik ismerősöddel biztos megtörtént. 🙂 Erről beszéltem! Ezek az agyunk játszmái velünk szemben. Folyamatos küzdelmet folytat „ellenünk”, hogy visszatérítsen a jól megszokott kis szokásainkhoz. És valljuk be ezt azért, elég sikeresen szokta megvalósítani. Egészsen addig, amíg ezt hagyjuk neki. Jó-jó, de ezt hogy lehet megakadályozni? Tök jogos kérdés, és erre egy több tényezős válasz van szerintem:
- Legyen meg a nagy szőrös miért?-ed! Miért akarsz változtatni? A célod szuper tiszta, sokkal nagyobb eséllyel maradsz majd az új úton, vagyis az agyadnak kevesebb teret adsz a visszahúzásra. (Persze, így is előfordul(hat), hogy egyszer-egyszer megtörténik, de ha megvan a pontos cél, sokkal könnyebben fogsz „visszapattanni az új lóra.” 🙂
- Legyen meg a belső motivációd! Ne Gizinek vagy Józsinak akarj megfelelni, hanem csak saját magadnak! Te legyél saját magadnak a legfontosabb!
- Ha a célod túl távoli vagy túl nagy, akkor bontsd le apróbb, a neked legmegfelelőbb lépésekre, ami a te életmódodba jelenleg a legjobban beilleszthető. Ha például életedbe nem futottál, sőt nem is mozogtál rendszeresen, a maratoni távot ne az első edzéseden akard lefutni. Kezdj el sétálni, napi 5-10 percet. Itt a lényeg, nem az idő vagy a megtett táv a fontos, hanem a rendszeresség. Annak semmi értelme, ha első nap, amikor még megvan a lendület, elmész egy 2 órás sétára mert mondjuk hétvége volt, sütött a nap, ráértél stb. Aztán másnap munka, rohanás pörgés, este haza esel, persze, hogy nem fogod tudni, meg szerintem nem is akarod, a 2 órás sétát beiktatni az életedbe, ezért már második nap dugába dől a nagy terved. Nem marad más, mint a csalódottság, hogy ennyit sem tudsz megtenni. Itt fontos kihangsúlyozni, hogy nem veled van a baj! Hanem azzal, hogy rosszul mérted fel azt, hogy pl. mennyi sétát tudsz rendszeresen beiktatni a mindennapjaidba. Ilyenkor mindig a legkisebb egységet kell megtalálni, amit ha törik-ha szakad, gond nélkül meg tudsz csinálni. És ha esetleg van olyan időszak, amikor jobban ráérsz (pl. hétvége), akkor sétálsz többet. Az lesz a bónusz. Mennyivel boldogabbnak, sikeresebbnek fogod magad így érezni? Nem beszélve arról, hogy ha ilyen apró feladatokra daraboljuk a megvalósítandó céljainkat, akkor az agyunkat is be tudjuk csapni, mert az ilyen apró változtatásoknál nem érzi veszélyben a jól megszokott rendet, így nem is fog nagyon pofázni, hogy: Mit csináááálsz? Egy másik példa: ha neked problémát jelent a cukor elhagyása, akkor ne azzal kezdj, hogy minden cukortól megvonod magad, mert azt ideig óráig tudod csinálni erőből, aztán pár nap után eldobod a gépszíjat (vagyis inkább az agyad), és hagyod az egészet a francba!! Itt is kezdd apró lépésekkel: pl. ha eddig 3 cukorral ittad a kávéd, és mondjuk ittál naponta 3-at, akkor kezdd azzal, hogy az utolsó kávét 2,5 kanállal iszod. Amikor ezt megszoktad, akkor a déli kávét is már így iszod, majd a reggelit is. Aztán már csak 2-vel, 1-el stb….Ilyen módszerekkel tudunk új szokásokat kilalakítani, amik ezáltal, hogy az agyunk „hozzájárulásával” történt, sokkal sikeresebbek lesznek.
- Szeresd magad! Ne okold, ne szapuld magad, amiért eddig nem tudtál sikeres lépéseket tenni a célod felé, hiszen eddig talán nem is tudtad, hogy agyunk mekkora kis manipulátor tud lenni. 🙂
- Legyél tudatos! Figyeld a tested jelzéseit! Tanuld meg azokat a jelzéseket, amikkel csak az agyad akar manipulálni! Ha ezeket külön tudod választani, akkor tudni fogod azt is, hogy pl. mikor van szüksége a szervezetednek pihenésre a sport helyett, mert ezeket a jelzéseket, már mint amik nem kifogások, komolyan kell venni, és meg kell adni a szervezetnek.
- És végül: mindig csak egy valaminél kell erősebbnek lenned: A KIFOGÁSAIDNÁL. Ha ez, illetve a többi pont is megvan, akkor az életmódváltásod is sikeres lesz!
Hajrá-hajrá!!