Szerintem az egészség nem csak egy (marha jó) állapot, nem csak arról szól, hogy nem vagyunk betegek, nem kell gyógyszert szednünk, tudunk sportolni stb.
Egészségesnek lenni egy életforma, és egy nagyon összetett dolog, mivel mindenkinek mást jelent, mindenkinek máshol van a fókusz.
Régen, nekem elsősorban a sport jelentette az egészséget. Aztán később hozzájött az étkezés is.
Mostanra ez már egy kicsit árnyaltabbá vált, mert ma már a szeretet-elfogadás-tisztelet-odafigyelés-tudatosság-fejlődés(tanulás) szavak jutnak eszembe a saját egészségemmel kapcsolatban.
1.Megtanultam szeretni magam. Ma már ha tükörbe nézek, nem mondok csúnyákat magamra. Ma már, ha valami olyat látok magamon, ami nem túl előnyös, nem az az első zsigeri mondat hagyja el a szám, hogy b.szkikám, de gáz vagy!
Ma már a fényképek sem zavarnak annyira, amiket rólam készítenek. Régen elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki fényképet készítsen rólam. Ha véletlenül megtörtént, hát nem rakta az ablakba, amit tőlem kapott, az biztos. Manapság már néhány fotó engedélyezve van , mert: 1. Ez vagyok én b.szki! 2. nem annyira funny úgy visszanézni a képeket, hogy én egyiken sem vagyok rajta. Így utólag olyan érzésem van, mintha ott sem lettem volna.
Éppen ezért nyavalygás, picsogás helyett, elfogadtam magam, és a fókuszom áthelyeztem a Jaajjj! de sz.r vagyok helyett, azokra a részekre, amiket szeretek magamon, és most már azokat helyezem előtérbe. Nem mondom, hogy ez egyik napról a másikra történt, és azt sem mondom, hogy mára már full csilámporos csillámpóni hiper-szuper fullos pozitív maister vagyok, nem, egyáltalán nem! Olykor-olykor még most is előjönnek olyan automatizmusok, amikor egy lámpaernyőt azért szívesen a fejemre tennék, de ezek a pillanatok már elenyészőek, a szeretem magam! pillanatokhoz képest.
2. Az elsőhöz szorosan kapcsolódik a másik szó: az elfogadás. Elfogadtam magam, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Elfogadtam, hogy nem vagyok tökéletes sem kívül, sem belül. Az önelfogadás egy csomó béklyótól szabadított meg, mint pl. nem érzek már késztetést, hogy úgy csináljak, mintha olyan lennék…….. stb. Mivel elfogadtam magam, ezáltal az önismeretem is sokat fejlődött. Tudom a saját határaimat, hogy én meddig mehetek el saját magammal szemben lelkileg-testileg-szellemileg, ami még nem vág taccsra. Ezen kívül azokat a határvonalakat is meg tudom húzni, ameddig másokat engedek, hogy elmehetnek velem szemben.
Elfogadom a korlátaimat, de ma már a lehetőségeimet is. Az önelfogadásban és önszeretetben ez egy kicsit olyan, mint a ying és yang. Ahol fény van, ott kell lennie árnyéknak, ahol korlátok vannak, ott kell lennie lehetőségnek is, ahol rossz van, ott van jó is stb… tehát a jó és rossz tulajdonságaimmal lesz teljes a palettám. Ezek alkotnak engem, ezért megtanultam (igen, ezt sajnos meg kellett tanulnom) szeretni és elfogadni magam a teljes palettámmal együtt. Persze, törekszem arra, hogy a rossz tulajdonságaim tompítsam, finomítsam, fejlesszem, de ha nem jön össze, ma már az sem gáz. Összegzem, hogy mit rontottam el, mit csinálhattam volna jobban, tanulok belőle, és legközelebb próbálok aszerint cselekedni. Ennyi!
3. A harmadik szintén nehéz, legalábbis nekem az volt: tisztelni magam. Tisztelni azt, aki voltam, minden hülyeségével, botlásával együtt, és tisztelni azt, aki jelenleg vagyok. Mi a tisztelet? Ez szorosan összefügg az első két ponttal, mert: ahogy elkezdtem tisztelni magam, nem tudtam már magamat szidni, szapulni, lehülyézni, ha valamit elrontottam. Aztán lehet, hogy ez pont fordítva történt, tehát ahogy elkezdtem magammal szépen beszélni, úgy egyre inkább elkezdtem tisztelni magam? Nem tudom. De ez is egy ága az öntiszteletemnek. A másik ág az, hogy mivel tisztelem magam, nem vágom át magam, nem etetem mindenféle szarral, csak azért mert kényelmes, vagy mert lusta vagyok. Nem csapom be a testem azzal, hogy egészségesre marketingelt élelmiszereket tömjek bele, csak azért, mert a reklámszakember azt mondja, annak ellenére, hogy az összetevő lista felérne egy Örkény 1 perces hosszúságával.
4. Odafigyelés: itt is van átfedés a többi ponttal. Odafigyelek magamra, mert tisztelem, szeretem és elfogadom magam. Odafigyelek a testem jelzéseire, nem hajtom túl magam sem testileg, sem lelkileg. Van pörgés és van pihenés is, futás és séta, megdolgoztatom az izmaimat, de le is nyújtom mindet. Itt is törekszem a ying és a yang meglétére. Odafigyelek az ételek minőségére, elkészítésére, az alvásom minőségére és mennyiségére, a megfelelő tápanyag és vitamin bevitelre, a mozgásra, stresszkezelésre stb..
5. Fenti pontokat nem lehetne csinálni tudatosság nélkül, ezért ezen nagyon nagy hangsúly van. Napjaink 95%-át tudatalattink irányítja, ami ún. robotpilóta üzemmódot jelent. A napjaink döntő többségét automatizmusok határozzák meg, mert az agyunknak úgy sokkal könnyebb, nem kell minden sz.ron gondolkodni, és döntést hozni. Sok esetben jó lehet, de sok esetben nagyon megszenvedünk vele. Ilyen pl. az életmódváltás. Azonban a tudatosság szerintem egy fejleszthető dolog. Tény, hogy fárasztó, de nem lehetetlen!
6. Az utolsó pedig, ami nekem eszembe jutott az egészséggel kapcsolatban, az a fejlődés/tanulás. Amióta egészségtudatosan élek, rengeteget tanultam és fejlődtem. Az egészséges életmód az nem egy állapot szerintem, hanem az egy folyamatos haladás azon az úton, amit szimpatikusnak találtunk. Nekem ez a funkcionális medicina elvein alapuló életmód, de lehet, hogy másnak más lesz. Tök mindegy! A lényeg, hogy eldöntötted, hogy egészségesebb akarsz lenni, megtaláltad a neked legjobban passzoló étkezést, ráléptél arra az útra, ami segít neked eljutni az áhított célodig. Ehhez azonban végig kell menned az úton, bele kell tenned az energiád, a munkád, mert ez lehet, hogy most egy szomorú hír lesz neked, de ezt senki nem fogja helyetted megtenni. Elméleti és tapasztalati úton is rengeteget fogsz tudni így tanulni/fejlődni. Csomó más ablak fog kinyílni ezáltal, aminek a tudásanyagát szintén kamatoztathatod egészséged érdekében.
Szóval nekem most jelenleg, amikor egészégről beszélgettünk, ezek a szavak jutnak eszembe. Talán elsőre furcsa lehet, de az érzelmi toxinok épp úgy meg tudnak betegíteni bennünket, illetve éppúgy nem engedhetnek meggyógyulni bennünket, mint egyéb más elakadások. Az önutálat, a magunk el nem fogadása ugyanúgy érzelmi toxin, mint pl. egy gyerekkori trauma. A legrosszabb bennük az, hogy ezek ugyanúgy be tudnak épülni a tudatalattinkba, ugyanúgy a hiedelemrendszerünk részévé tudnak válni, és sokszor még csak nem is sejtjük. Pl. egy ártatlan elszólás, amikor valamit elrontunk: Ohh, de hülye vagyok! Ismerős, ugye? Erre is jó a tudatosság, mert ezeket az önkéntelen, magunkat szapuló mondatokat tudatosan felszínre lehet hozni, és lehet vele dolgozni.
Ezért is fontos az egészségünket nem csak testi vonatkozásban megközelíteni, hanem a gondolatainkkal is foglalkozni, mert nagyon erős szabotáló mechanizmusokat tudnak kialakítani ezek a sokszor akár több éve fennálló gondolati sémák, amiken érdemes dolgozni/ amiket érdemes rendbe tenni, ha valóban egészségesek szeretnénk lenni/maradni.