Arról már számos információ áll rendelkezésünkre, hogy a rosszul tápláltság „rövid távon” milyen betegségek kialakulásában játszik nagy szerepet. A rosszul tápláltsággal hozzák összefüggésbe a skorbut, az angolkór, a beriberi, a pellagra stb. betegségeket, azonban a krónikus hiányok hosszú távú hatásairól már kevesebb ismeretünk van. Számos kutatás/kísérlet történt, illetve számos elmélet született a tápanyaghiány szervezetünkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ezek közül most kettőt hoztam nektek. Lássuk is ezeket:
- Prioritáselmélet
A kaliforniai Berkeley Egyetemen dolgozó Bruce Ames elmélete, ami arról szól, hogy amikor az ember számára kevés táplálék áll rendelkezésre, akkor a test a szaporodáshoz és a rövid távú túléléshez elengedhetetlen funkciókat helyezi előtérbe, és háttérbe szorítja a hosszú- és egészséges élet fenntartásához szükséges funkciókat. Az elmélet szerint, azok, akik krónikusan rosszul tápláltak, fiatalabb korban halnak meg, illetve, ha nem is halnak meg korán, de idősebb korukban kevésbé egészségesek lesznek. Ezt amúgy számos, az éhezés hatásairól szóló vizsgálat is alátámasztja. Ezeket a vizsgálatokat a második világháborús hollandiai éhínség, illetve a kínai „nagy ugrás” alatti éhínség előtt, alatt és után született gyermekeken végezték. Az eredmények azt mutatták, hogy az anyaméhbeli rosszultápláltság más krónikus betegségek, mint pl. az elhízás vagy a cukorbetegség, magasabb arányú előfordulásával jár együtt. ( Amúgy ezek a hatások az állatoknál is ugyanúgy megfigyelhetők. ) A hollandiai éhínség idején, ha a nő a teherbeesés előtt éhezett, az kétszeresére növelte a születendő gyermeknél a felnőttkori depresszió kialakulásának kockázatát, viszont, ha a terhesség ideje alatt éhezett, akkor az semmilyen hatással nem járt. Ebből az derül ki, hogy a nőknek a megtermékenyülés előtt kell jól tápláltnak lenniük, hogy teljesen egészséges gyermekük szülessen.
2. Weston A. Price fogai
Ne ijedjetek meg, nem Weston A. Price fogairól fogok nektek írni, hanem az ő felfelfedezéséről, ami bizony nagyon szorosan kapcsolódik a fogakhoz. Weston A. Price egy clevelandi fogorvos és szájsebész volt, aki kíváncsi volt arra, hogy a világban fellelhető törzsek táplálkozása mennyiben járul hozzá a fogszuvasodáshoz. Ezért több, mint 10 éven át utazgatott a világban, 14 őslakos kultúrát tanulmányozott, járt a Svájci hegyek törzseinél, a galloknál, az alaszkai eszkimóknál, az amerikai indiánoknál (nyugat-amerikai, floridai), az észak-, nyugat-, közép-kanadai indiánoknál, a perui és amazóniai indiánoknál, a melanéz és polinéz indiánoknál, az új-zélandi maorik között, valamint az Észak-ausztráliai maláj törzsek között is. Tanulmányozása során arra a következésre jutott, hogy azok a kultúrák, akik a hagyományos táplálkozást folytatták (ami a saját térségére jellemző volt), azoknak szép, egyenletes volt a fogsoruk, nagyon ritka volt a fogszuvasodás: a fogak kevesebb, mint 5%-a volt szuvas, míg a modern kultúrákban ez a szám 20-40%. (voltak olyan kultúrák, ahol a fogszuvasodás még ritkább volt: pl. az eszkimóknál, a melanéziaiaknál és a polinéziaiaknál ez a szám 0,4% alatti). Az arcszerkezetben is tapasztalt eltéréseket. A hagyományos étrenden élő premodern emberek széles arcúak voltak, széles volt a fogívük és egyenesek voltak a fogaik. Ezen kultúrák modern (nyugati) étrendre áttért lakóinak viszont gyakran keskeny arcuk, keskeny fogívük és görbén nőtt fogaik voltak. Úgy találta, hogy az arcszerkezet és a fogazat állapota közötti eltérésekért felelős táplálkozásbeli különbségek legfőbb forrása az állati zsírokban található zsírban oldódó vitaminok, illetve a magnézium, a kalcium és a foszfor mennyisége. Price arról számolt be, hogy a zsírban oldódó vitaminok (D, E, K, A) több, mint tízszer akkora mennyiségben fordul elő a primitív népek táplálkozásában, mint a modern étrendben, míg a magnéziumból huszonötször, a kalciumból és a foszforból átlagosan ötször többet fogyasztanak a hagyományos étrenden élők, mint a modern (nyugati) táplálkozást folytatók. Érdekes tény az is a vizsgált törzsekkel kapcsolatban, hogy bár ugyanúgy szenvedtek ők is a fejfájástól, a megfázástól, sebektől, égési sérülésektől vagy baleseti sérülésektől, viszont nem szenvedtek a fent említett lyukas fogaktól (vagy legalábbis nagyon kis arányban), érzelmi-lelki problémáktól, mint pl. depresszió és genetikai betegségektől. A következő blogban folytatom a tápanyaghiánnyal kapcsolatos kutatások bemutatását. Remélem, velem tartasz!
(Forrás: Paul Jaminet Ph.D és Shou-Ching Jaminet Ph.D: Tökéletes Egészség Diéta/27.fejezet)